Connect with us

Kézilabda

Terzics szerelmes Veszprémbe és így képzeli el a jövőt

Terzics szerelmes Veszprémbe és így képzeli el a jövőt

Terzics beleszeretett Veszprémbe, szívesen maradna, a családjával együtt pedig magyar állampolgárok is szeretnének lenni. Írja az
SzPress Sporthírszolgálat.

Jövőre lejár a bosnyák Mirsad Terzics tíz esztendővel ezelőtt aláírt, majd többször is meghosszabbított szerződése a Telekom Veszprémmel, a csapat kősziklaként emlegetett védője azonban nem szívesen búcsúzna az „Építőktől”, a Királynék Városától, egész Magyarországtól. Tisztában van azzal, hogy kettőn áll a vásár, de a ragaszkodására jellemzően abba is belemenne, ha nem játékosként kapna a klubtól ajánlatot.
Amióta Celjéből Veszprémbe költözött, közel három csapatra való kézilabdázó vált ki a klub kötelekéből, vagy vállalt más szerepet. Olyan nagyságok, mint például a magyar válogatott Pérez, Schuch, Gulyás, az Iváncsik testvérek, Mikler, Ancsin és Nagy, illetve a légiósok közül Vujin, Ugalde, Chema, Ruesga, Alilolovics, Sulic és Ilics hagyták el a magyar bajnokcsapatot, miközben a vezetőedző posztján Mocsait előbb Ortega, majd Sabaté, aztán Vranjes, legutóbb pedig Davis váltotta.
Celjei „aranybánya”


„A változások tükröt mutatnak a sportnak. Egy csapatban nem a játékosok válogatják meg az edzőiket és a játékostársaikat, hanem a vezetők, a kenyéradó gazdáik. Nekünk kézilabdázóknak az a dolgunk, hogy játsszunk, tegyük ki a szívünket a pályára, és alkalmazkodjunk a változásokhoz. Új főnökhöz, új konfigurációhoz és taktikához. Ez egy véget nem érő kihívás, ami engem sohasem hozott zavarba. Minden edzőmet elfogadtam, sokat tanultam tőlük, ahogy a nálam tapasztaltabb játékostársaimtól is. Pozitív gondolkodású sportemberekkel hozott össze a sors, többen a barátaim is lettek, mondhatom, arany életem volt és van most is Veszprémben” – jelentette ki az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó 36 esztendős kézilabdázó.

Képtalálat a következőre: „terzic”
Fotó: Google


Könnyen ad magyarázatot arra, hogy miért lett éppen a szlovén Celje csapata a veszprémi klub „aranybányája”, ahonnan olyan kiváló játékosok szerződtek az „Építökhöz”, mint Lékai, Marguc, Sulic, Blagotinsek, Alilovics, Mackovsek, és persze ő maga is.


„A Celje mindig is híres volt arról, hogy sokoldalú, technikás és a különféle helyzetekhez jól alkalmazkodó játékosokat képes az élvonalba felhozni, akik egységben nagy feladatokat képesek megoldani. Szlovénia kis ország, alig több mint 2 millió lakossal, az RK Celje pedig olyan klub, amely sohasem dúskált a javakban. A klub vezetői belenyugodtak abba, hogy a feltörekvő játékosaik egy idő után még jobb csapatokban, és még jobb anyagi körülmények között szeretnének játszani, nos, ez a fő oka az folyamatos elvándorlásnak. Becsületükre legyen mondva, hogy kitartanak és továbbra is ott vannak a Bajnokok Ligája szereplői között.”


Támadóból védő
Pályafutása korábbi éveiben a gólszerzésből is jócskán kivette a részét, ma is a bosnyák válogatott gólkirálya, magyar klubjában viszont már sokkal inkább védekező szerepet tölt be. Illetve csak azt. Emberére talál az az ellenfele, aki mellette szeretne helyzetbe kerülni, vagy erődemonstrációt tartani vele szemben. Sokszor kap sárga lapot, meglehetősen gyakran állítják ki, ilyenkor hol ártatlan bárányként, hol pedig mérgelődve és hitetlenkedve tekint a játékvezetőkre.

Kapcsolódó kép
Fotó: Google


Nem a világ vége számomra, hogy új szerepet kaptam néhány évvel ezelőtt, zokszó nélkül elfogadtam a döntést – folytatta a közel 150-szeres bosnyák válogatott sportember. – Jó dolog gólt lőni, de ugyanolyan örömöt jelent számomra, ha a játékostársaimmal együtt meg tudjuk nehezíteni, vagy lehetetlenné tenni az ellenfél támadásainak sikeres befejezését. Védőként volt rám szükség, teszem a dolgomat, csak az érdekel, hogy a csapatom hasznára tudjak lenni.”


Hogyan tovább?
Harminchat évesen is minden egyes mérkőzést új kihívásnak tekint, éhes az újabb sikerekre, de arra is fel van készülve, hogy jövőre talán le kell adnia a szerelését.


„Jó erőben vagyok, ép és egészséges, ha csak rajtam múlna, folytatnám játékosként. Ha viszont azt tanácsolják majd nekem, hogy inkább vállaljak valamiféle edzői munkát, vagy a klub irodájában hasznosítsam a tapasztalataimat, arra is nyitott leszek. Megszerettem Veszprémet, itt van velem a családom, a gyerekeim magyar iskolába járnak, lakást vettem magamnak, egyszóval berendezkedtünk és jól érezzük magunkat. Az élet nagy ajándéka lenne a számomra, ha a „majdnemek” után jövőre a csúcsra is feljutnánk a Bajnokok Ligájában. Szeretném, ha az egész családom magyar állampolgári esküt tehetne le, mert hiába az itt eltöltött tíz év, hiányzik az életünkből az, hogy tényleg idetartozónak érezhessük magunkat. Érdekes lesz egyszer majd úgy nézni Veszprémre, hogy már a másik oldalon állok, és nem a játék jelenti számomra a megélhetés forrását” – hangsúlyozta befejezésül az „Építők” egyik veterán kézilabdázója.


Szalay Péter
SzPress Sporthírszolgálat

Kattints a kommenteléshez

Hagyj üzenetet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Facebook

Új hírek

Több Kézilabda