A Balatonfüredi KSE utánpótlás igazgatójával, Kárpáti Krisztiánnal, aki az ifiválogatott szövetségi edzője is egyben, készített interjút a klub honlapja.
– Miképp éled meg ezt a kényszerû leállást?
Megmondom őszintén, hogy az első héten nagyon jól esett a pihenő, hiszen elég sűrű volt a tavaszi program. A második héten tudatosult bennem igazán, hogy mi történik körülöttünk és ez milyen hatással lehet a sportra illetve a hétköznapjainkra. Mostanra nagyon nehezen viselem, hogy nem lehetek a csapatom közelébe, nincsenek edzések és meccsek. Hiányzik a légkör, az adrenalin amit a mérkőzések adtak és a társaság is. Nagyon várom, hogy vége legyen ennek a nehéz helyzetnek és vissza álljon a mindennapi életünk.
– Hogyan telnek a napjaid? Írod a szakdolgozatod?
Teljesen átalakult a napi programom. Természetesen így is sokat foglalkozok a kézilabdával, de leginkább a számítógép előtt vagyok sokat. Nézegetek régi meccseket, edzésterveket írok, videókat szerkesztek, tartom a játékosokkal a kapcsolatot. Mellette amennyire lehet, haladok a szakdolgozattal is. Ami a jelenlegi helyzet pozitívuma, hogy a családra több idő jut. A gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek és jó látni nap mint nap, hogy új dolgokat tanulnak, tapasztalnak.
– Mi a legfontosabb ebben a helyzetben a játékosok számára? Látom Te a fizikai gyakorlatokon túl szellemi munkával is “terheled” õket.
A legfontosabb, hogy ne lustuljanak el. Legyen napi rutin és tartsák magukat a lehető legjobb formában. Nyilván tudom, hogy az otthoni körülmények között végzett edzésmunka hatása maximum a szinten tartáshoz elegendő, illetve a labda hiányát megsínyli majd mindenki, de a lehetőségekhez mérten meg kell próbálni kihozni a maximumot a helyzetből. Éppen ezért igen, elméleti feladatokat is kapnak a játékosok, hogy egy kicsit a kézilabda része is a fejekben maradjon. Ezekben az időkben megmutatkozik, hogy ki az, aki profi szemléletű sportoló.
– Gondolkodtok már a szakmában, hogy mit követel majd az újrakezdés?
Biztosan ki lesznek éhezve a sportolók és az edzők egyaránt az újrakezdésnél, ezért nagyon fontos lesz a fokozatosság elvének betartása a sérülések elkerülése végett. Egy ilyen hosszú kényszerű szünet után valakinél jön egy komoly sérülés, az a pályafutásába kerülhet. Észnél kell majd lenni, hogy optimális terhelést kapjanak a játékosok. Azt gondolom, hogy egy minden eddiginél komolyabb felmérésekkel kell kezdeni a munkát, hogy pontos képet kapjunk a játékosok aktuális állapotáról.
– Az ifi válogatott szövetségi edzõje is vagy. Mik a hírek az augusztusra tervezett versenyeitekrõl?
Az EHF egyenlőre tartja magát az eredeti álláspontjához, azaz, augusztus 13.-23. Celjében U’18-as EB lesz. Nagyon remélem, hogy ez meg is fog valósulni. A tavalyi VB hatalmas élmény volt számomra, jó lenne idén is valami hasonlóval kezdeni a szezont. Szépen csiszolódtunk össze az új csapattal az év közben és azt gondolom, hogy van potenciál az aktuális ifjúsági válogatottban is.
– Hat szezon után köszönsz el tõlünk, mit emelnél ki ebbõl a hat szezonból?
A legnehezebb kérdés, hiszen semmiképp nem így terveztem a búcsút, sőt, jó ideig nem is fogtam fel, hogy vége lesz a közös munkának. Hoztam egy nagyon nehéz és sok értelemben fájdalmas döntést, de az élet nem állt meg. Akkor döbbentem rá, hogy ennyi volt, amikor a múlt héten a szövetség bejelentette, hogy vége az idei szezonnak. Úgy gondolom, hogy jó idényt futottunk, hiszen az ifi bajnokságban biztosan vezettük a nyugati csoportot és az NB I/B felnőtt mezőnyben is a 3. helyen voltunk, amit szerintem az év elején kevesen reméltek. Nagyon sok élmény köt a városhoz és a csapathoz, úgy érzem itt családommal otthonra találtunk és a közeg is nagyon befogadó volt velem. Rengeteget köszönhetek a csapatnak, a vezetőknek és a városnak egyaránt. Innen lettem válogatott edző, illetve itt volt először lehetőségem utánpótlás vezetőként is bizonyítanom. Ha mégis ki kéne emelni valamit, akkor a 2016/17-es szezon lenne az, amikor utánpótlás szinten mindent megnyertünk amit lehetett (ifi, serdülő, diákolimpia). Mellette mindig nagy izgalommal töltött el, amikor egy fiatal játékos az első lépéseit tette a felnőttek között akár válogatott akár club szinten. Ezekben a pillanatokban mindig nagyon szorítottam, hogy a debütálás jól sikerüljön, mert ez egy utánpótlás edzőnek mindig különleges élmény. Szerencsére nekem ez az elmúlt időszakban sokszor megadatott.
– Mit csinál Beni és Boti? Jobb-, vagy balkézzel nyúlnak a labdához?
A kérdés még nem dõlt el, de az biztos, hogy mindkét srác igen aktív, mozgékony és ahogy szokták mondani a “szemük se áll jól”! Azt hiszem hamarosan otthon is hatalmas meccsek lesznek az élet minden területén.
– Köszönjük a beszélgetést.
