Kézilabda

Férfi kézilabda: Balatonfüreden így értékelték a szezont

A kitűzött célok teljesítve. Sőt, bizonyos tekintetben jobban is a vártnál, vagy pontosítva annál, ami az időközben fellépő a külső körülményekből következne.

Új stábbal és átalakult kerettel vágtunk neki a 2020/2021-es szezonnak. Ha az elért eredményeket nézzük, csak az elégedettség hangján szólhatunk.

A nemzetközi szereplést biztosító negyedik helyezés a bajnokságban, ráadásul két fordulóval a zárás előtt! És újabb final four a Magyar Kupában és újabb bronz a megmérettetésen.

Ha csak ennyi marad fenn az annalesekben, akkor az utókor kutatója egy könnyed és sikeres évnek is veheti ezt a szezont. Mi azonban átéltük, így tudjuk, hogy az eredmények mögött mennyire kemény munka, mennyi sok nehézség és buktató húzódik meg.

Kezdjük azzal, hogy öt forduló után, október második felében számunkra véget ért az ősz és közel három és fél hónap után tudtuk csak folytatni a bajnokságot. De még ez sem úgy volt, hogy akkor lefújták az egészet és mi tudtuk előre, hogy egy nyárnál hosszabb bajnoki szünet vár ránk. Nem, hanem hétről hétre, tesztről, tesztre derült ki, hogy marad a helyben járás. Karanténből ki és újra be. Kimaradó edzések, majd a negatív leleteseknek útvonalengedély a csarnokba és ők legalább edzhettek.

De a baj, már október vége előtt kezdődött. Első Európa Ligás selejtezőnkre készültünk, már szinte a buszon ült a társaság, amikor le kellett szállni, mert mindössze egy pozitív lelet miatt kontakt személy lett mindenki. Mire ezen túllendültünk és papírunk lett, hogy játszhatunk, az EHF döntése alapján egy meccsen dőlt el a továbbjutás, ráadásul idegenben. Így is, annak ellenére majdnem behúztuk ezt a meccset, hogy az alapcsapatból ketten sérülés miatt nem lehettek ott és az irányítónkat is elvesztettük az első percben. Akkor rettentően el voltunk keseredve, de így utólag, látva, hogy mit művelt velünk a vírus, talán jobb is volt kiesni.

Ráadásul a szezonunk félbeszakadása – ha a rosszt lehet még fokozni – nem a legjobb pillanatban jött. Túl voltunk egy döntetlenre végződött hazai rangadón a Tatabánya ellen, szereztünk – tartalékosan – egy bravúr pontot Csurgón, de eltékozoltunk egyet Kalászon, nem sikerült a gyöngyösi vendégjáték és belefutottunk egy nagy verésbe Veszprémben. Vagyis három döntetlennel és két vereséggel, győzelem nélkül, mindössze három ponttal szerénykedtünk a tabellán egészen február 6-ig. Lassan egyre hátrébb csúszva, a mindeközben meccseket abszolváló csapatok mögé. Hiába tudtuk, hogy hamis képet ad a tabella, azért nyomasztott, sőt voltak akik pánikoltak.

Azonban játék nélkül is voltak sikereink. (Azon túl, hogy talán György Lacit leszámítva senkit nem cincált meg komolyabban a vírus, ami önmagában felért egy lottó ötössel.) Siker volt, hogy három válogatottat is adhattunk a januári VB-re. Közben izgultunk is értük, mert ők azon kevesek közé tartoztak a keretből, akiket még nem kapott el addig a kór. Így védettségük sem volt az inkább kipukkadt lasztira hajazó egyiptomi buborékban.

Közben itthon, a szakvezetés a tavaszi NBA-s menetelésre készítette fel a többieket. Igen, mert a sok elmaradt meccsünket erőltetett menetben kellett besűríteni a tavaszi programba. Kezdtünk azzal, hogy február 6. és március 7. között (29 nap alatt) nyolc meccset kellett letudni. Nyolc meccs békeidőben két hónap, most meg szerda szombat ritmusban mindösszesen egy állt a rendelkezésre. Tehát ezért NBA-s menetrendre hajazás.

Ebből hat le is ment, ráadásul milyen fényesen. Mindenkit elkaptunk, akik szembe jöttek velünk. Kezdetnek visszavágtunk a Gyöngyösnek, majd pont nélkül ment haza tőlünk a Komló. Pesten sem volt akadály a Fradi, majd hazai pályán a Dabas és a kis Veszprém. Zárásként pedig a Ceglédet vertük abonyi pályájukon. Mentünk volna lendületből tovább az ezer sebből már akkor is vérző Orosházára, amikor újra lett egy pozitív teszt és mehetett karanténba mindenki. Nem jött jól ez az újabb kényszerű szünet. Kicsit leültünk és a Szeged ellen a vártnál kisebb ellenállást fejtettünk ki, amikor újra a pályára léphettünk. Jól jött a válogatott szünet, mert utána három hazai meccset abszolváltunk, közte a gólrekordos Orosháza ellenit.

Ekkor megint egy kis homok került a gépezetbe. Szerencsére nem a Covid, hanem „csak” a kishitűségünk. Egy 28:24-es vereség önmagában nem világvége Tatabányán, de ebben a meccsben nem volt benne a pontszerzés reménye sem.

Szerencsére hamar korrigáltunk Komlón, majd egy izgalmas meccsen megszereztük a Magyar Kupa III. helyezését és bajnokin szoros meccsre késztettük a hozzánk látogató Veszprémet. Aztán megint jött egy szükségesnél könnyedebb szegedi győzelem ellenünk, de ez szerencsére nem fogta meg a társaságot.

Izgalmas meccsen, a csurgói döntetlen után itthon is ikszeltünk a Csurgóval, majd három gólzáporos győzelmet arattunk, ebből kettőt idegenben.

Közben május 15-én, a Cegléd elleni hazai meccsen, a szeptember 5-i bajnoki rajt után újra közönség előtt játszhattunk. Nyolc hónap után végre ott lehettek a drukkereink. Ez még úgy is nagy szó volt, ha csak az oltásaikat már megkapók tekinthették meg a helyszínen a mérkőzést. Ez azt is jelentette, hogy nézők előtt lehetett zárni hazai pályánkon a szezont. Méghozzá egy rangadóval, a Fradi ellen. Sokszor nevezünk meccseket rangadónak, de ez valójában az volt. Mi ezen a mérkőzésen bebiztosíthattuk a negyedik helyünket, de a Fradi előtt is ekkor még nyitva volt az út, a nemzetközi szereplést érő helyezéshez. Vagyis a győztes mindent vitt. Fordulatos meccsen, ha nem is könnyedén, hanem nagyon fáradtan, de behúztuk a pontokat és ezzel a negyedik hely két fordulóval a vége előtt már a miénk lett.

Még két – számunkra – tét nélküli meccs volt hátra. Nem így az ellenfeleink szempontjából. Ez Egerben egyértelműen meglátszott. Mi egy, csak egy időnként felpörgő lendkerékként mentünk, míg a hazaiak erősen tolták a biciklit.

Dabason, a hazaiaknak, még az egriekénél is nagyobb volt a tét, az első osztályban maradásuk. De mi, rácáfoltunk a sandaságokra és magabiztosan győztünk, ahogy a sportszerűség kívánta

Ez a tavasz nem csak az erőltetett menet miatt volt nagyon nehéz. Ott lógott mindvégig a Covid fenyegetése a fejünk fölött és a sérülések sem kíméltek. Kezdődött azzal, hogy az utolsó edzőmeccsen megsérült Andó Arián. Így a februári erőltetett menetben egy ifi- és egy serdülő kapus ült a padon Bősz Dani mögött. De a csapat és Dani is szárnyalt, így a fiatalok jutalom perceket is kaphattak az első osztályban. Közeledve  – és egyre fáradva – a végéhez, jöttek más kisebb és nagyobb sérülések. Szinte minden meccsen volt kimaradó, néha nem is egy. Ez szerencsére nem lett az eredményeinket befolyásoló tényező. Be lehetett vetni a fiatalokat és mindegyikük hozzá tudott tenni a közös sikerhez.

Nézzük a számokat:

26 meccs, 15 győzelem, 4 döntetlen és 7 vereség áll az értesítőben. 739 dobott és 689 kapott gól; 34 pont. Ez több mint 65%-os teljesítmény

25 játékos lépett füredi mezben a pályára ebben az idényben. Legkevesebbszer erre az idény elején megsérült Seprős Bencének volt lehetősége. A másik oldalon Bősz Dani, Szűcs Bence és Brandt Balázs áll. Ők valamennyi meccsen bevethetők voltak. Tőlük egy meccsel van lemaradva Bóka Bendi, majd Szöllősi Balázs, Dejan Malinovics és Draskovics Gellért jön. Húsznál több meccse volt Dénes Janinak, Kemény Lacusnak, Pedrónak, Petar Topicnak, Varga Marcinak.

Ha csak a pályán töltött perceket nézzük, akkor a meccsszámban ilyen jól álló fiatalok, azért jóval kevesebbet hoztak. Vagyis, az év végén is csak picivel álltunk jobban, mint ahogy kezdtünk. Van egy jó alap sorunk és nekik három, talán négy minőségi cseréjük. A fiatalok a vége felé – sokszor kényszerből – már nagyobb szerepet kaptak, de ez a szezon nem volt alkalmas arra, hogy őket teljes értékű cserékké fejlesszük. Ez a feladat még előttünk áll. Góllövő listánkat Szöllősi Balázs vezeti 132 találattal (ebből 45 büntető volt). Őt 112 mezőny találattal Petar Topic követi. Majd balkezes lövőnk Dejan Malinovic jön (96/1 gól). Utána Bóka (73) és Varga (71) áll a rangsorban, majd Pedro (63/4) és Kemény (54/4). A többiek már jobban leszakadtak. Dicséretes Brandt és Draskovics 22-22 gólja.

Az értékesített büntetőink több mint 65%-át Szöllősi Balázs szerezte. Őt, a meccsekbe tavasszal bekapcsolódó Glendza követi 12 találattal

A kétperces büntetéseink éllovasai a védelem oszlopai: Szűcs, Dénes, Topic és Kemény. Közéjük csak Vargának sikerült beférkőznie.

Egyértelműen büszkék lehetünk, hogy három stabil válogatott kerettagunk van: Bóka, Topic és Pedro. Mellettük az Euró Cup tavaszi meccsein Bősz Dani is magára ölthette a címeres mezt. Dejan Malinovic és Aleksandar Glendza pedig Bosznia, illetve Montenegró nemzeti színeit képviselhette. Ugyancsak volt füredi játékos – nem is egy – minden korosztályos válogatott keretében.

Összességében tehát egy sikeres idény van mögöttünk, mindenki büszke lehet rá, aki tett érte. Nem lehet azonban normális, béke évként értékelni. A pozitívumokra támaszkodni kell, a nyomasztó külső körülmények még egyszeri megjelenésének elkerülésében meg bíznunk!

Amit – sportszakmailag – ez a vírus tönkretett, az a nyugodt építkezés, a fiatalok nem kényszer szülte beépítése a a felnőtt mezőnybe. Reméljük a következő évben ez már csak rajtunk fog múlni.

Fel